Miután hazaértem, tárcsáztam Adamet.Szükségem volt valakire, aki megvigasztal és átölel. Háromszor kicsöngött, majd végre felvette.
-Szia Kislány! Na milyen volt a koncert? És Andy?-ahogy a koncertet kérdezte könnyezni kezdtem, de,ahogy kimondta Andy nevét bőgni kezdtem.
-Adam gyerbreh áth léccíves! Szükséghem vbrahn rádh.-nyökögtem érthetetlenül.
-Úristen! Mi történt? Máris indulok! 5 perc és ott vagyok.-majd letette és én ottmaradtam a földön ülve egy doboz zsepi és a plüss Yodám társaságában.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egyszer csak éreztem két ölelő kart és Adam csokis Axe illatát. Valahogy a karjaiban megnyugodtam és ez furcsa volt nekem, mert "Miért érzem jól magam a legjobb barátom karjaiban? És miért nem szeretném, hogy elengedjen?" Ezek a gondolatok jártak a fejemben,amikor Adam szembe fordított magával és az állam alá nyúlt, ami által én a szemeibe néztem.Arca egyre közeledett,amikor hirtelen megállt, a szemeimbe nézett, hogy én is akarom-e és én,akkor hirtelen elkaptam a fejem, mert nem akarom tönkretenni a barátságunkat.
-Ne haragudj Adam, de ez így...
-Tudom, én voltam hülye és sajnálom! Most mennem kell, még be kell otthonra vásárolnom.
-Szia!-intettem neki elszégyellve magam,majd kilépett az ajtón és tudtam, hogy ma mindent elszúrtam.
Reggel
Nem volt kedvem felkelni, Shin óvónősegédként dolgozik és nem volt otthon, Adamet nem mertem felhívni a tegnapi után ciki lett volna, így hát egy gyors zuhany után benyomtam a HIFIT, betettem egy BVB albumot és takarítani kezdtem. Miközben nagyban énekelem meg kiabáltam a kedvenc számaimat, csöngettek. Nem tudom ki volt az, de megzavart az éneklés közben. Kitáncoltam a bejárati ajtóhoz és feltéptem, majd kiabáltam, hogy: I don't owe you anything,You'll only die a dream forgotten és közben észrevettem, hogy Andy Biersack áll az ajtóban és mosolyog, mint egy tejbetök.
-Te mit szeretnél itt? És, hogy találtál ide? Figyelj! Nincs kedvem a fejmosáshoz és nem akarok megint bőgni, szóval ha hátatfordítasz, el is indulhatsz.- csaptam volna be az ajtót, ha a lábával nem támasztja ki és jön be.
-Besszélnünk kell!!-szólalt meg mögöttem.
-Mi az, hogy kell? Na jó mekkora csokrot szeretnél Julietnek bocsánatkérés képpen?
-Mi van?
-Gondolom behisztizett, te most futsz hozzá jó kiskutya módjára bocsánatot kérni és kell egy csokor virág. Szóval mennyi lesz? 300 dollár elég?
-Nem ezért jöttem ide. Beszélnünk kell arról, ami a színpadon történt.
Nekünk-mutattam kettőnkre-nem KELL semmiről sem beszélnünk és ha most nem haragszol szeretném befejezni a takarítást
-Meg szeretném kérni Juliet kezét
-Csodálatos! Gyűrűre nincs pénzem, szóval sztorno, mit szeretnél tőlem?-kezdtem már nyavalyogni, nagyon nem volt kedvem vele beszélgetni és zavarban is voltam előtte, mivel csak egy otthoni melegítőszett volt rajtam
-Mi? Nem tőled akarok pénzt kérni, szerintem is nekem több van,mint neked.Na szóval szeretném, ha beszélnél Juliettel és elmondanád Neki, hogy nincs közöttünk semmi az égvilágon.
-Te megvesztél? Rá van írva esetleg a homlokomra, hogy HÜLYE vagyok?
-Nem, de ennyit megtehetnél, miután majdnem szakítottunk miattad
-Add ide a telefonod!- lassan előhalászta, majd én gyorsan kikaptam a kezéből, beírtam Juliet számát a mobilomba, majd vissszaadtam Őnagysága Iphone-ját.
-Jó most már mehetsz! Pápá.-és az ajtó felé terelgettem.
-ÁÁ nincs kedvem! Inkább maradok még egy kicsit. Segítek takarítani, mivel nem haladsz vele olyan gyorsan.-villantotta rám 1000 wattos cuki mosolyát, de már bennem felment a pumpa
-Na takarodj, de nagyon gyorsan a lakásomból. És mi az, hogy nem haladok, már rég kész lennék, ha nem toltad volna ide a képed!-kiabáltam vele, de ez nem volt jó ötlet, mivel stresszes lettem és nálam ez úgy jön ki, hogy rosszul leszek a pulzusom az egekbe szökik és rendszerint összeesek és most is így történt volna, ha valaki el nem kap.
-HÉHÉHÉ! Jól vagy?-nézett rám kétségbe esetten.
-Pazarul! Ez már megszokott, nyugi, jól vagyok!-néztem rá és olyat láttam,hogy azt hittem káprázik a szemem, Meg mernék esküdni, hogy Andy aggódott értem.
-Hogy érted, hogy megszokott?-nézett rám értetlenül
-Úgy, hogy ez történik ha felstresszelnek vagy izgalomba kerülök vagy megbántanak.-vontam vállat
-De remélem tudod, hogy ez nem egészséges? Egyáltalán,akkor miért jöttél el a koncertre,ha tudtad, hogy bármikor összeeshetsz?Főleg,amikor az a Bizonyos dolog történt.-nézett rám úgy,mint egy elmebetegre.
-Ne nézz rám így jó? Nem történt semmi, jól vagyok, csak utána bőgni volt szar, de téged ne zavarjon, hogy mi van velem, rendben? -húztam fel ismét magam
-Hé csak nyugi mert megint rosszul leszel.-felültetett a kanapéra. Én előhalásztam a mobilom, tácsáztam Juliet számát és vártam,amíg kicsöng.Andy nem értette, hogy mit csinálok.
-Halló? Itt Juliet Simms!
-Helló Juliet! Dixie Peterson vagyok,a lány,aki megcsókolta Andyt a színpadon.-húú kimondtam, na ezután jön lehet a neheze
-Mit akarsz?
-Csak azt szeretném mondani, hogy ne haragudj Andyre, mert ő nem tehetett semmiről, én csókoltam meg őt, még akkor is azt mondta, hogy téged szeret, szóval kérlek ne haragudj rá!-fújtam ki magam.
-Amúgy ilyenkor a rajongók mit gondolnak? Mármint, tudják, hogy az áhított srác foglalt, de mégis rányomultál.Ez annyira szánalmas.-kezdtem felhúzni magam, mert én itt segítek pont megmenteni a kapcsolatát,erre leszánalmasoz. Kezdtem fújtatni, Andy rátette a kezét a lábamra nyugtatásképpen
-Jó! Igazad van, bocs! Ezen már nem tudok változtatni, csak annyit akartam, hogy ne haragudj Andyre az én hibám miatt,mert tudom, hogy ez hatalmas tévedés volt.Közben láttam, hogy Andy összerándult.
Hát jó! Elfelejtem ezt az egészet és Andyre sem haragszom. Csáó!
-Hali-tettem le a mobilt megkönnyebbülten.
-Jó! Elintézve. Légy boldog és most tűnj innen kérlek!-kaptam felé a fejem.
-Mi?-nézett rám értetlenül
-Menj el légyszíves! Két nap alatt már másodszorra mondják rám, hogy szánalmas vagyok és ezt ne aggódjatok tudom magamról, nem kell emlékeztetni rá. Megígérem több koncertetekre nem megyek el, csak kérlek menj el innen és ne gyere többet ide.
-De most mit tettem?-szomorodott el
-Andy elfáradtam ez alatt a 2 nap alatt, mivel elég eseménydús volt. Nagykorú lettem, kaptam 2 koncertjegyet barátnőmtől, a legjobb barátomtól kaptam egy gyönyörű nyakláncot és félek, hogy többet érzek iránta, de itt vagy te,akit már régóta szeretek, de ez biztos csak ilyen átlag rajongó szerelem, bár ki tudja? ha képes voltam neked felhívni a barátnődet, hogy ne haragudjon Rád.Na szóval most menj, könnyebülj meg, hogy nem haragszik rád, kérd meg a kezét, házasodjatok össze, legyen sok apró Biersack és éljetek boldogan.-végeztem mondandómmal.
-Nem teheted!-nézett rám meggyőzötten Andy
-Mármint mit?-most miről beszélünk?
-Nemhogy még egy koncertünkre eljössz, de a következőn is ott leszel a VIP szektorban.-mondta ellentmondást nem tűrően.
-Andy én ezen nem akarok veszekedni!
-Nem veszekszünk, mert megfogadod,amit mondtam!
-Na menj már el végre!
-Most mi van?
-Az, hogy, megint csak bántasz! Nem akarok elmenni, nem akarom látni a boldog fejedet, se Julietét és lehet, hogy önző rajongó vagyok, de tudod mit? Szarok rá! Mindig én vagyok,aki mindent megtesz másért, még ha az nekem rossz is, de itt most vége! Belefáradtam, szóval tudod merre van az ajtó!-mutattam a kijárat felé.
-ÁÁÁÁ! Ez kibaszottul csíp!-síkítottam fel
